Amerikából jöttem - Interjú Szepesi Evelyn 10.D osztályos tanulóval
- Milyen alapvető különbségeket vettél észre a magyar és az amerikai oktatási rendszer között?
- Először is a Magyarországon úgymond "adott" az órarend, azonban az amerikai oktatási rendszerben az kötelező tárgyakon (például matek, angol, történelem; az adott évfolyamtól függően biológia, kémia stb.) kívül saját érdeklődés, illetve jövőbeli tervek szerint lehet megfelelő tantárgyakat választani: van fotózás és tervezés, pszichológia, jóga, különböző sportágak (akár súlyemelés is), főzés, művészet, valamint nyelvek (francia, és spanyol). Minden évben három kötelező és négy választott tantárgynak kell szerepelnie az órarendben, ami mindennap ugyanaz. Az órák között öt perces szünetek vannak, ami nekem arra is alig volt elég hogy átsétáljak egyik épületből a másikba, akkora volt a tömeg. Mivel egy ilyen iskolában körülbelül háromezer diák tanul, ezért nagyon odafigyelnek a rendre: komoly szabályok vannak öltözködése, viselkedésre vonatkozóan.
- Milyen volt a légkör általánosan a suliban? Milyen a diák-diák és a diák-tanár kapcsolat?
- A légkör attól függ, hogy milyen emberekkel barátkozik egy diák. Én, akármennyire is hihetetlen, imádtam iskolába járni. Mindig mindenki kedves, nyitott és türelmes. A diákok közötti kapcsolat általában jó, viszont mivel minden órán másik társaság fogadja az embert, nehéz igazán jóban lenni egy emberrel. A tanárok és a diákok között nincs személyes viszony, a diák tisztelettel beszél a tanárral és a kölcsönös magázás a megszokott.
- Mennyi szabadidőd volt a suli mellett, mennyire voltatok leterheltek?
- Az iskolában megtanítottak mindent, otthon csak átnézni kellett, ami körülbelül egy-két órát vett igénybe, így aztán temérdek szabadidőm volt. A tanárok célja az, hogy a gyerekek az iskolában tanultakat alkalmazzák az életben, ennek érdekében gyakorlással és rengeteg ismétléssel tanultunk, szinte minden órán voltak órai munkák, kísérletek, dolgozatok, csoportmunkák vagy kutatómunkák (ezekért krediteket kaptunk, egyfajta jegyet, aminek az év végén és az egyetemre való bejutáskor van jelentősége).
- Hogyan kértek titeket számon?
- Majdnem minden tantárgynak négy nehézségi szintje van: általános, Honours, ami már egy kicsit nehezebb, AICE, ami a Cambridge program külön órája és nemzetközileg elismerik az érte kapott krediteket, a legnehezebb pedig az AP, ami lényegében egy egyetemi szintű óra, és el is fogadják az egyetemi képzés részeként. Értelemszerűen minél nehezebb egy óra, annál több kredit jár érte.