Interjú Schnell Ildikó tanárnővel a Kreatív tanulás Erasmus+ projekt kapcsán

Schnell Ildikó tanárnő nemrégiben részt vett egy német nyelvű Erasmus+ projekten, amely a Kreatív tanulás nevet kapta. Többek közt élményeiről és tapasztalatairól kérdeztem a tanárnőt a projekttel kapcsolatban.

Mi volt a projekt célja?

Német szakos tanárként én mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy a diákjaink ne csak a nyelvórákon, hanem élesben is gyakorolják a nyelvet, és megtapasztalhassák, hogy a nyelvismeret olyan eszköz, amely számos hasznos élményhez, tapasztalathoz juttatja a nyelvet tanuló diákokat.
Ezzel a projekttel az volt a célom, hogy a részt vevő tanulók megtapasztalhassák, a tanulás nem feltétlenül fárasztó kínlódás, lehet öröm és élvezet is.

Ki szervezte?

Ez az Erasmus+ program az Appendix Alapítvány projektje, mi vagyunk a koordinátorok. Egyébként a pályázat megírását, szervezését és lebonyolítását én tartottam kézben.

Hogyan jöhetett létre? Mit kellett tenni ezért?

Magyarországon a Tempus Közalapítványhoz lehet pályázni, ha részt szeretnénk venni egy Erasmus+ programban. Ki kell dolgozni a projektet és egy pályázat formájában beadni. Ha támogatják a pályázatot, neki lehet fogni a megvalósításnak.
Persze kellenek külföldi partnerek is, akik szívesen vesznek részt ilyen típusú munkában. Ezt legkönnyebben személyes szakmai kapcsolatok révén lehet biztosítani, amelyekre elsősorban külföldi továbbképzéseken, kurzusokon tehet szert az ember.

Megéri ez a sok munka?

Attól függ, honnan nézzük. A megírás, szervezés, megvalósítás tényleg sok munkát jelent. Viszont számos új impulzust, élményt jelent. Megtanít elfogadónak, rugalmasnak, nyitottnak lenni, ami azt gondolom, kulcsfontosságú tanárnak, diáknak egyaránt.

Hányan mentek ki?

A projekt összesen 100 fő utazását és projekttevékenyégét finanszírozza, azaz országonként 20 fő utazhatott.

Hol voltak?

Öt ország együttműködéséről van szó: Magyarország mellett egy bolgár, egy dán, egy német és egy olasz iskola vett részt. Mindegyik intézményben volt projekttalálkozó.

Ön hol érezte a legjobban magát?

Várnában. Nagyon sokféle játékot próbáltunk ki, jól szervezett volt a program, és gyönyörű a tenger.

Mennyire értették egymást a diákok?

Változó volt a némettudásuk, elsősorban az olasz diákokkal fordult elő, hogy jobban beszéltek angolul. De a megértést ez sem gátolta.

Mikor és mennyi időt töltöttek külföldön?

Mivel öt intézmény vett részt, ezért négyszer jártunk külföldön egy-egy partnernél. Minden találkozó hét napot vett igénybe, az első és az utolsó az utazás napja volt.

Mi volt a program bizonyos helyeken?

Volt a találkozóknak egy sémája. Minden alkalommal szerveztünk egy egynapos kirándulást, egyébként délelőttönként az iskolákban dolgoztunk a projekten. A találkozók végén egy-egy játéknapra került sor, amelyeken az elkészült játékokat próbáltuk ki, illetve próbáltattuk ki másokkal is. Persze minden alkalommal volt városnézés, búcsúparti és egy-egy közös vacsora is.

Ön személy szerint miért tartja fontosnak az ilyen pályázatokat?

A feladatunk az volt, hogy tanulási játékokat fejlesszünk különböző tantárgyakhoz, mint a matematika, biológia, történelem, német nyelv stb.

Miért lehet hasznos egy ilyen projekt a diákok számára?

Szerintem a diákoknak egy ilyen program kész főnyeremény. A magyaroknak azért is, mert jó nyelvgyakorlási lehetőség, de emellett fantasztikus lehetőség kapcsolatteremtésre, tapasztalatszerzésre. Nemcsak egy másik ország, iskola, család mindennapjaiba kapnak betekintést, hanem önmagukról is sokat megtudhatnak, pl. hogy meg mernek-e kóstolni ismeretlen ételeket, kibírják-e, hogy egy hétig egy idegen család szokásaihoz kell alkalmazkodniuk. Ráadásul egy héten keresztül projektmunkában vehetnek részt, amire az iskolai mindennapokban viszonylag ritkán van igazán lehetőség.