Táncos lábbal, magyar szívvel Amerikában

Júliusban lehetőségem nyílt a Kecskemét Táncegyüttes táncosaként három hetet az Egyesült Államokban tölteni. A rövid idő alatt bejártuk a Keleti-partot, megismertük az amerikai életstílust, és volt szerencsénk találkozni az ott élő magyarsággal is.
A táncegyüttes egy évvel ezelőtt kapta meg a meghívót a CIOFF nemzetközi folklórszervezet által támogatott Folkmoot Fesztiválra, amely Waynesville-ben, egy Észak-Karolina állambeli kisvárosban került megrendezésre. Az utazás költségeinek nagy részét CIOFF szervezet állta, egyedül a repülőjegyet kellett fizetnie a résztvevőknek.
Habár az utazás előkészületei már hónapok óta zajlottak, június közepén, amikor a legtöbb diák már a nyári lazulást tervezte, nekünk megkezdődtek az éjszakába nyúló táncpróbák, a vég nélküli koreográfia gyakorlása, a felszerelés rendbehozása és az utazás megszervezése.
Július elején degeszre tömött bőröndökkel repültünk Pestről, Párizs érintésével New Yorkba. Két nap alatt bejártuk a metropoliszt. Barangoltunk Manhattan felhőkarcolókkal árnyékolt utcáin, felmásztunk az Empire State Building 86. emeletére, megcsodáltuk New York látképét, felfedeztük a Central Park rejtett ösvényeit, átsétáltunk a Brooklyn hídon, és éjfélkor megálltunk a Times Square vakító fényeinél. Hihetetlen élmény volt ott állni New York nyüzsgő utcáin, megtapasztalni azt a multikulturális örvényt, ami pillanatok alatt beszippantja az embert, és nem engedi, hogy kívülállónak érezze magát.
Minibuszokkal utaztunk tovább a Pennsylvaniában fekvő Magyar Tanyához, ahol 1963 óta összetartó magyar közösség él, és őrzi hagyományait. Az előadásunk után, szívszorító látvány volt a meghatottságtól könnyes arcuk, amit a magyar szó és a magyar dallamok váltottak ki belőlük. Washingtonban és Woodstockban szintén lelkes magyarok fogadtak minket, akik szeretettel osztoztak velünk a találkozás örömében egy-egy tánc erejéig.
Washingtonban megtekintettük a Fehér Házat, a Capitoliumot, a monumentális Washington-emlékművet és Lincoln elnök mauzóleumát is. A washingtoni fellépés után, pörkölttel és nokedlivel vendégeltek meg bennünket, és magyar családok szállásoltak el. Egy magyar származású, kedves idős néninél aludtam, aki kint született Amerikában, de barátnőivel magyar táncot és éneket tanít több általános iskolában, és aktív tagja a washingtoni magyar közösségnek.
Utazásunk utolsó előtti állomásán, Woodstockban, egy kávézó előtt, a jazzfesztivált idéző fellépésünk után, egy magyar fagylaltozó tulajdonosa hívott meg bennünket egy termékkóstolóra.
Utazásunk utolsó helyszínére másnap reggel érkeztünk. A 10 ezer fős déli kisváros, Waynesville, völgyek kereszteződésében fekszik, a Nagy-Füstös-hegyek ölelésében, Cserokiföldön. Waynesville már 15 éve ad otthont különböző tánc- és zenei fesztiváloknak. A waynesville-i lakosok igazi déli mentalitású úriemberek és hölgyek, akik egyetértésben élnek a kultúrájukat féltve őrző cseroki indiánokkal és mindenkivel, aki otthont keres náluk.
A 2019-es Folkmoot Fesztiválon 7 nemzet képviseltette magát: egyiptomiak, románok, spanyolok, bahamák, cserokik, amerikaiak és mi, magyarok. A 10 napos fesztivál keretében bejártuk Cserokiföldet és a Nagy-Füstös-hegység vonulatain fekvő kisvárosokat.
Délelőttönként közösségi programokon vettünk részt, táncot tanítottunk kisiskolásoknak vagy kirándultunk a hegyekbe. Délutánonként egymást váltva felléptünk, és hagyományos viseletben felvonulva a környező városokat jártuk.
Nemzetenként kaptunk egy-egy estét, amikor hazai ételekkel vendégeltük meg a többi nemzetet, és hagyományos táncokat, énekeket, játékokat tanítottunk nekik. Remekül szórakoztunk és az esték, kivétel nélkül mind, hajnalig tartó táncba torkolltak.
Ezalatt a bő egy hét alatt, lehetőségünk nyílt megismerni egymás kultúráját, életvitelét és táncait. Könnyen összebarátkoztunk, és közösséggé kovácsolódtunk a politikai és vallási ellentétek dacára, amelyek talán egy másik helyen és helyzetben, ellenséggé tennének minket. Meglepő volt ráébredni, hogy bár a világ különböző részeiről származunk, a lelkünk mélyén hasonlóak vagyunk. Mind tele álmokkal és azzal a vággyal, hogy valami nagynak, valami különlegesnek a részesei lehessünk. Mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy nem vágytunk haza. Nem gyötört a honvágy, és bár lehet, hogy hiányzott a családunk, de otthon éreztük magunkat.
Ez a három hét új dolgokat tanított meg a világ működéséről, a társaimról, önmagamról és legfőképpen arról, hogy semmi sem fekete vagy fehér, nem alkothatunk véleményt elfogultan anélkül, hogy megismertünk volna minden tényezőt.
Természetesen a tánc- és zenei fesztiváloknak van árnyoldala is, hiszen az élet nemcsak buli és szórakozás. Avatatlan szemek csak a lehetőségeit mérlegelik, de a színfalak mögé nem látnak be. Köszönet illeti a tánctanárokat, és a táncosokat, akik szívüket-lelküket beleadták, hogy kis hazánk méltóképpen helyt tudjon állni, ezen a nemzetközileg és kulturálisan is jelentős eseményen, változtatva a kelet-európai országokat érintő sztereotípiákon.
Köszönettel tartozunk a Kecskemét Táncegyüttesnek és támogatóinak, a CIOFF nemzetközi szervezetnek, hogy átvállalták az utazás költségeit, a szüleinknek és a Folkmoot Fesztivált szervező önkénteseknek, akik nélkül ez az életre szóló élmény nem jöhetett volna létre.

Kapás Dóra, 11. d