Interjú Leiner Péterrel

Leiner Péter 10. A osztályos tanuló 2016. márciusában a Sportiskolák Országos Szövetségének díjátadó gáláján vehette át a 2015-ös év legjobb sportiskolás röplabdázójának járó díjat kiváló sportteljesítményéért. Vele beszélgettem sportról, terveiről…
Mesélj kicsit magadról!
• Az Arany János Általános Iskolába jártam elsőtől nyolcadikig. Itt kezdtem el a röplabdát. Még nagyon régen, amikor óvodás voltam, anyukám minden sportot ki akart velem próbáltatni. Ekkor karatéztam is. Szerettem, de nem volt az igazi… Kipróbáltam a judót, a kosárlabdát, sok mindent, viszont az Aranyban csak röplabda volt meg atlétika, de az utóbbi nem jött be. Aztán az általánosban megtetszett ez a férfi-fiú röplabda, az edző – akinél kezdtem – jó fej volt és már akkor látott bennem lehetőséget a magasságom miatt, ugyanis végig én voltam az első a tornasorban. Másodikos korom óta rendszeresen ott edzettem, szóval 8 éve röpizek. Élveztem is és alkalmam adódott új barátok szerzésére. Így beleivódott a mindennapjaimba a röpi edzés. Azért is kerültem be a Bolyai sportosztályába, mert jól megy a röplabda.
A röplabda mellett sportolsz még mást is?
• Nem szoktam, de ha lehet sportnak nevezni, akkor elmegyek néha futni, biciklizni vagy ilyesmi.
Van valami hobbid?
• Ha hobbinak számít, szeretek tollasozni, futni, biciklizni. Régebben íjászkodtam is, bár most már nem nagyon járok. Ha alkalmam adódik, szeretek kimenni a tanyára a mamámhoz, ott kvadozni vagy ilyen extrémebb sportokat űzni.
Zenei ízlésed?
• Hát az nagyon változó. Mindent meghallgatok, de nem minden tetszik meg. Szóval nagyon szeretem a popot és az elektronikus zenét, nem egyfajta zenei ízlésem van.
Hogyan tudod az edzéseket, meccseket összeegyeztetni a tanulással?
• Ez néha nehézségekbe ütközik, ugye megvannak az edzésidők – minden hétköznap – így tudom, hogy mettől meddig van időm tanulni. Általában ebbe az időbe próbálom belesűríteni, amit kell. Szóval a legfontosabbakat megcsinálom, ami kicsit elhanyagolható, azt pedig „majdra” halasztom. Hétvégén szokott lenni verseny és néha szombaton, vasárnap is van - ez ritkább eset, de megesik – ilyenkor úgy próbálok tanulni, hogy útra viszek könyveket, füzeteket és útközben megpróbálok annyit, amennyit lehet.
Edzések, csapattársak, edző…?
• Mint már említettem, minden hétköznap van edzés. Hétfőn kondi edzés szokott lenni, erősítünk. Kedden a kisebbekhez megyek – vagyis a saját korosztályomhoz, amúgy feljebb járok az edzésekre – ilyenkor könnyebb, játékos edzés van, ez a hétfői kondi edzés után még jó is. Szerdán általában taktikai (gyorsaság, blokk, technikai) edzések vannak. Csütörtökön néha szoktak jönni mixröpisek, akik régi, felnőtt röplabdázók, 35-40 év körüliek. Összeállnak egy 6 fős csapatba, aztán „eljátszogatunk”, de amúgy ők is erősek, szóval pont jó ellenfelek nekünk. Velük szoktunk játszani egy edzőmeccset csütörtökönként, kéthetente egyszer. A pénteki edzések télen egy, nyáron pedig másfél órásak.
A csapattársakkal jól kijövök, csak azért volt nehéz beilleszkednem, mert mindig fiatalabb voltam. Vannak persze, akiket nem kedvelek annyira, de külön tudom választani a játékot a magánélettől. Az edzőimet szeretem, mindegyikőjük nagyon különböző – van, aki egyben nézi a csapat teljesítményét és van, aki külön minden játékost…
Van példaképed? Ki és miért?
• Igen, Pádár Krisztián. Ő Kecskeméten kezdett el röplabdázni, fiatal kora ellenére nagyon jó, már le is csapott rá egy belga élcsapat és átigazolt hozzájuk. Szerintem nagyon nagy dolog ekkora sikereket elérni ilyen fiatalon.
Van valami meccs előtti „rituálé”, amivel bíztatod magad, vagy kabalád?
• Igazából nincsen ilyen rituálém, viszont ha nemzetközi meccs van vagy válogatott, akkor magamban egy pár szót elmondok és ennyi. Ha kabalának lehet mondani, a négyes szám az, ami a szerencseszámom, illetve a kabala mezszámom. Van, amikor a „nagyobbak” elveszik előlem, az úgy nem esik annyira jól. Ez a négyes szám úgy jött, hogy régen, amikor kezdtem röplabdázni, ezt a mezt kaptam legelőször és így rajtam maradt.
Melyik eredményedre, sikeredre vagy a legbüszkébb?
• Amikor tavaly nyáron volt Kecskeméten egy ún. O.R.V. (Olimpiai Reménységek Versenye). Ezt válogatottal játszottuk, 3 csapat volt rajtunk kívül: csehek, szlovákok és finnek. Mikor a finnekkel döntőztünk, akkor 3:1-re vertek meg minket, de a 2. szettől beállítottak és ott nagyon jól ment a játék. Ez volt a legmeghatározóbb meccsem eddig. 
Melyik a legemlékezetesebb meccsed?
• Tavaly serdülő döntőn (ez a saját korosztályom még) Szolnok ellen – amelyik nem egy olyan erős csapat, de mégis meg tudtak fogni, mert 2:0-ra vezettek – a 3. szettben az én nyitásaim hozták vissza az egész mérkőzést. Nagyon jó érzés volt számomra, hogy amiatt visszafordítottuk 3:2-re a meccset, mert nem hagytuk el magunkat. Szóval győztünk és egyenes utunk volt a döntőbe, ahol sajnos kikaptunk.
Mik a terveid a jövőre nézve, tudod már, hogy mivel szeretnél foglalkozni?
• Mindenképpen tovább szeretném vinni a röplabdát, hogyha lehet, viszont a Bolyaiból továbbtanulni is jó lenne főiskolán, egyetemen, amit szerintem Pesten kéne vagy Szegeden, de Szegeden meg nincsen röplabda csak NB II., az meg úgy már nem olyan jó... Suliban még nem igazán gondolkodtam, nem nagyon néztem még körül ezen a téren. Esetleg TF (Testnevelési Egyetem) jöhet még szóba. Most ugye jönnek majd a faktválasztások, matekból és infóból szeretnék faktot felvenni. Inkább a reál tárgyak felé húzok, de ez ilyen „köztes eset”, szóval mindenből egy kicsi.
Gratulálok és sok sikert és kitartást kívánok céljaid megvalósításához!