Amiért még bekapcsolom a tévét, avagy egy tinédzser gondolatai a mai televíziózásról
A nagy videómegosztó oldalak és a Netflix-típusú előfizetős alkalmazások térhódításával napjainkban a fiatalabb generációk körében egyre inkább háttérbe szorul a „tévézés”; sokan szívesebben néznek videókat az interneten, vagy töltenek le sorozatokat különböző webes felületekről, mintsem hogy bekapcsolják a tévét. Tinédzserként én testközelből látom ezt a változást, sőt szerves része vagyok a folyamatnak, hiszen nap mint nap én is a Youtube-on nézek inkább videókat a hagyományos tévézés helyett.
Ha a hagyományos tévézésre gondolok, egyből a gyerekkorom jut eszembe, amikor még nem volt nagyon más lehetőség arra, hogy filmeket nézzünk, hacsak nem írtuk ki őket kazettára vagy DVD-re. 10 évvel ezelőtt azért kapcsoltuk be a tévét, mert informálódni és szórakozni akartunk, nem azért, hogy menjen valami a háttérben, amíg a Facebook feedünket görgetjük vagy a tizedik macskás videót nézzük. Amire én emlékszem a „régi időkből” az az, hogy a szüleim esténként bekapcsolták a híradót, amiből megtudták, hogy mi történt hazai és internacionális téren, ezután együtt megnéztünk egy mesét, amiből mindig tudtunk tanulni, vagy amikor nagyobbak lettünk együtt néztünk vetélkedőket és kvízműsorokat, amelyek kikapcsolódást és információforrást jelentettek.
Amit pedig napjainkban a tévében látni lehet, az köszönő viszonyban sincs azzal, amiért gyerekkoromban szerettem tévét nézni. Mostanában minden csatornán ugyanazokat a filmeket, sorozatokat ismétlik, ráadásul tízpercenként tízperces reklámmal szakítják meg még azt a műsort is, amit két hónap alatt sokadjára adnak a képernyőn. A híradót szintén nincs értelme megnézni, hiszen az interneten sokkal hamarabb és több nézőpontból megfogalmazva találhatjuk meg az új információkat, amelyeket igényeink szerint szűrhetünk, tehát nem feltétlenül kell végighallgatni a kis panda születéstörténetét ahhoz, hogy megtudjuk, mi történt az Európai Unióban vagy a tengerentúlon.
Amiért még bekapcsolom a tévét, az egyértelműen az idegen nyelvű csatornakínálat. A nemzetközi érdekű hírek, a filmek és a vetélkedők (sőt, még a lottósorsolás is) ugyanúgy megtalálhatóak az angol, spanyol, olasz vagy francia csatornán azzal a különbséggel, hogy a külföldi adók sokkal „maibb” és naprakészebb információt és értéket közvetítenek, mint a magyar televízió. Ugyanez a helyzet a Youtube-bal vagy a Netflixszel is. A fiatalok azért választják ezeket az oldalakat a hagyományos tévé helyett, mert érdeklődésüknek jobban megfelelő, számukra izgalmasabb és modernebb sorozatokat, filmeket, videókat tudnak nézni rajtuk.
Összességében úgy érzem, az efféle változás elkerülhetetlen, bizonyos esetekben szükségszerű, és semmiképpen sem rossz vagy elítélendő. És bár nem én vagyok az egyetlen tinédzser a Földön, és nem nyilatkozhatok mindenki nevében, mégis úgy érzem, hogy a fiatalabb generációk is megérdemlik a szórakozás lehetőségét, és ha ezt tévén kívül tudják megtalálni, akkor hagyni kell, hogy ott szórakozzanak.
Fülöp Anna, 9.d