Interjú Ácsbog Cintiával

Interjú Ácsbog Cintiával

Cintia egy igazán közvetlen és aranyos fiatal lány. Mikor találkoztam vele, egy csupa mosoly és üde lányt láttam….. Megdöbbentő, már csak amiatt is, mert szinte minden idejét a festészetnek szenteli. A fárasztó munka után késő este hazatérve nem is csodálnám, ha beledőlve az ágyba, mély álomba szenderülne J. A művészet könny – vallják egyesek. Hátha ezek után már nem gondolják így.

• Számodra a festészet egy szenvedély vagy szimplán csak egy hobbi?

Igazából az egész úgy indult, hogy régebben is sokat festettem és rajzoltam, de ez csak hobbi szinten volt meg. Most viszont a továbbtanulás kapcsán rájöttem, hogy szükségem lesz a felvételinél erre, különösen a pontosabb rajzoláshoz, a tér- és alakábrázoláshoz, portré, akt festésekor stb.
Szóval ezekre mind szükség van, és ezért kerestem meg ezt a magániskolát, itt Kecskeméten. Így hozzájuk járok minden héten.

• Ez melyik iskola?

A Szabadiskola

• Te ugye jelmeztervező/ stylist szeretnél lenni... Jól tudom?

Inkább jelmeztervező szeretnék lenni.
Az a baj hogy itthon úgy van, hogyha továbbtanulni mész, kérnek egy OKJ-s képzést arról, hogy te tudsz varrni. Meg kell lennie ennek a stílus-divattervező (itthon így nevezik) OKJ-s képzésnek, hogy tudj jelentkezni.
Én tudok varrni. Szoktam is varrni jelmezeket, meg már terveztem is jelmezt.
Viszont nincsen erről papírom, mivel én egy varrónő ismerőst kerestem fel, és ő tanított meg engem varrni még 2 évvel ezelőtt.
Ezért itthon nyilván egy olyan iskolát kellett keresnem, ahol enélkül is tudok arra a szakra jelentkezni. Ez a szak az alkalmazott-látványtervezés, ahol együtt van a díszlet/báb/jelmeztervezés. Ebből általában kettőt ki lehet választani, én meg akkor kiválasztottam a díszlet és jelmeztervezést. Valamilyen szinten ez a kettő mégis csak jobban kapcsolódik egymáshoz, mint a báb. Ilyen iskola itthon a Képzőművészeti Egyetem.

•  Mikor döntötted el, hogy jelmeztervező szeretnél lenni?

Hát igazából ez az ötlet nem is olyan régen, talán egy fél éve jött.
Előtte is mindig izgattak ezek a dolgok, szóval általános iskolában mindig babráltam valamivel. Eleinte voltak ezek a kis dísztárgyak… - kreatív J-
Igen. Ezek mindig megvoltak, de most bontakozott ki ennyire.
Eleinte úgy voltam vele, hogy gazdaságot jelölök meg, talán valamilyen management szakot.
Igazából az ehhez hasonlókat néztem, mert ugye mindenkinek megvan az a sztereotípia a fejében, hogy: „Jaj, hát a művészek nem élnek meg”. Pedig ez nem így van, azért ez utat tör magának. Így egyszer csak azt mondtam, konkrétan egyik nap kijelentettem, hogy: „Nem, márpedig én erre fogok menni, nem érdekel, ki mit mond”. És kitartok mellette azóta is.

• Arra az egyetemre jelentkeztél, amit mondtál?

Igen, ez van az 1. helyen megjelölve. Hát nem éppen egyszerű bejutni ide, nyilván sehova se egyszerű, de a művészeti egyetemekre általában még nehezebb. Mert annyira nem lehet eldönteni, hogy ki lesz az, aki nekik megfelel, hogy szerintük ki az, akiben van tehetség és lehetőség…. Szóval pl. arra a szakra is, amit megjelöltem, nagyon nehéz bejutni, ugyanis csak 12 embert vesznek fel az egész országból. Ez kb. ilyen lehetetlen küldetés.

• Mennyi időd van a magánéletre így a festészet meg az iskola mellett?
  (nevet) Nem sok!

Van olyan napom, hogy reggel elmegyek otthonról 7:30-kor és hazaérek 20:30-ra. Ilyen pl. a csütörtöki napom (ez a leghúzósabb) Minden másnap pedig 19:30-kor érek haza, szóval 1 órával előbb.

• El tudod mondani nekem hogy egy átlagos napod hogyan telik?

Felkeltem. Elmentem iskolába. Vége volt. Egy héten 2 matek órám van. Ilyen különóra. Muszáj, hiszen a matek érettségi valamennyire mégis kell. Mikor végzek, utána rögtön megyek a műterembe rajzolni. A rajz általában 2 részre van osztva. Szóval, ha 14:30-ra megyek, akkor általában 5-ig dolgozunk. Olyankor valami rajzos feladat van. Pl. keddenként térábrázolás, szerdánként portré, csütörtökönként pedig akt van. 5-től pedig valami más feladat van 7-ig. Szóval 2 órákat dolgozunk, mert fél óra még mellé a magyarázat a tanártól, hogy még mire figyeljek közben.

• Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a festészettel?

Hát ez annyiban áll igazából, hogy az iskolára nem annyira készülök, és többet készülök a délutáni programra. Hiszen engem nem az alapján fognak felvenni, hogy hány pontom lesz az érettségin. Nekem ugye lesz a művészeti felvételi, és ez az, ami számítani fog. Az érettségi az csak meglegyen, ez a követelmény.

• Miből áll egy ilyen művészeti felvételi?

Most pl. 28-án lesz az 1. része, és otthoni munkák alapján tartanak egy úgymond „elő rostát”. Oda vinnem kell majd egy térábrázolást, alakábrázolást, aktot. Ott majd megszabják, hogy pl. 2 db grafikai, 1 db színes.

A 2. szakaszban viszont már ott helyben kell náluk rajzolni. Lesz térábrázolás. Leraknak ilyen kockákat, és akkor azt kell megrajzolni. Rendesen nézik a perspektívát, jók-e az arányok, stb.

Meg ugye aktot. Mondták, hogy lehet, hogy beküldik a takarító nénit. Az egyik helyen tényleg azt csinálták, hogy beküldték a „takker”nénit és levetkőztették. Gondolom fizettek neki valami szép pénzt.

• És még a művészet könnyű….

Nem, nem könnyű. Kegyetlen. De hát mindenkinek az a véleménye, hogy erre nem kell sokat készülni. Hát igen, végül is csak meg kell tanulnod portrét rajzolni, meg embert ábrázolni tökéletesen. Nem olyan vészes, ne gondold.

• Ezek alapján – amit elmondtál – elég rémisztő úgy az egész. A felvételi meg a jelentkezés…

Elsőre az volt. Hát mélyvíz volt. Mert én nem foglalkoztam ezzel így konkrétan. Tehát nem nagyon foglalkoztam az ábrázolással eddig. Január végétől kezdtem el járni a Szabadiskolába és igazi mélyvíz volt.

• Ez egy hirtelen döntés volt?

Nagyon. Tényleg, mint akit bedobtak a vízbe és ez a túlélőképzés. Megmondta a tanár is, hogy az első hónap az ilyen túlélőképzés lesz.

• A rajzokat el tudod adni?

Azok az én rajzaim, csak bent tartom őket a műteremben. Természetesen azt csinálok velük, amit akarok. Viszont amíg nem megy le a felvételi, addig nem állok neki eladni őket, hiszen még szükség lehet rájuk. Az iskolában tartani őket egyszerűbb, mint minden egyes alkalommal vinni a rajzmappát és elhozni.

• Említetted, hogy gyakorlatilag januárban kezdtél ezen gondolkozni. Előtte milyen lehetőség volt előtted?

Gazdálkodás-management volt az első és talán még a hotel- managementen gondolkodtam. Ugye így vendéglátáson belül. Meg azért minimális szinten szülői nyomás is volt. Pl. apukám felől. De végül is most ezt a döntést is támogatják, szóval már látják, hogy ténylegesen van tehetségem. Nem könnyű, ezt tudják, de hát semmi sem könnyű.

• Félsz a felvételitől?

Még nem. Még egyelőre nyugodt vagyok. Főleg még így az 1. résztől annyira nem. Az 1. résznél nem ott helyben kell valamit dolgoznom, hanem olyan munkákatvihetek el, amit én válogatok ki. Amiről tudom, hogy jók. Tudom, hogy jók rajta az arányok, jó az irány ...stb. Szóval minden jó rajta, és akkor így ilyen szempontból nyugodtabb vagyok, hogy olyat viszek, amiről tudom, hogy jó. Viszont amikor helyben ott leszek, akkor majd nekem kell eldönteni, hogy akkor ez most mégis jó vagy nem. Meg tudnom kell igazából, hogy mit kell majd javítanom rajta. Így az ott nehezebb lesz, de hát addig azért még van egy kis időm.

• Mikor lesz ez pontosan?

A 2. az június elején lesz majd valahogy. Még nem tudom pontosan mikor.

• Hol van az az egyetem, ahova te jelentkeztél?

Budapesten.

• Nem lesz nehéz itt hagyni Kecskemétet?

Alig várom, hogy menjek. Sokkal könnyebb lesz ilyen téren. Meg annyira nehéz itt helyben megkapni olyan dolgokat, ami nekem kell. Pl. a múltkor el akartam menni festőkést venni, de sajnos nem találtam. Sokkal könnyebb beszerezni Pesten ezeket az anyagokat.

Mert ugye mondtam, hogy szoktam varrni. Hát itt azért elég híján vagyunk méteráru boltoknak, és ott igényesebb, szebb anyagokat árulnak. Meg majdnem minden sarkon van egy ilyen bolt. Több a lehetőség. Szóval ilyen szempontból várom. Igazából csak a családot sajnálom. Anyukám, apukám itt kell hagynom. Meg a barátaimat és az osztálytársakat is. Viszont azért már mindenki vagy továbbtanult már vagy pedig most megy. Valamilyen szinten így megleszünk, meg aztán úgyis tartjuk a kapcsolatot.

• Van esetleg másik hobbid is a festészet mellett? Egy másik elfoglaltság, aminek kikapcsolódásként tudod magad szentelni.

A varrás (nevet).

Néha szoktam fotózni is. Nagyon ritkán. Meg az osztályvideónkat is én filmeztem. Meg most is kellett a felvételihez. Egyik nap pl. megkértem 3 osztálytársamat, hogy segítsenek, mert fotóznom kellett karaktereket. Elém ”dobtak” 2 zsák ruhát, és fel kellett őket öltöztetnem karakternek. Majd pedig le kellett fotózni őket.

• Karakternek? Ez mit takar?

Hát pl. valakit vagányabbnak. Tudod ilyen pulcsi és akkor lezser stílust képvisel. Aztán volt kiskirályom, királylányom. Úgyhogy minden volt. Minden, ami csak eszembe jutott.

• Hogyan képzeled el magad 10 év múlva?

Hát……sikeresen (nevet). Valami saját szalonnal már a hátam mögött, ami már befutott. Talán nemzetközi kapcsolatokkal. Szeretnék esetleg külföldön vagy még talán Európán belül elhelyezkedni. Még felvetődött a fejemben Hollywood, a filmes ipar, meg a jelmeztervezés miatt.

• Ha esetleg nem jönne össze az, amit elterveztél, van másik terved?

Megjelöltem az ELTE-n a bölcsészetet. Japanisztikát. Olyan, mint az anglisztika, csak a japán kultúrára és nyelvre épül. A jelmeztervezés is ezzel kapcsolatban jött. Írtatok egyszer egy cikket a Mondoconról. Ezzel kapcsolatban jött az ötlet, így ismertem meg magát a jelmezkészítést. Így lettem én úgymond a „rabja” ennek. Ez ilyen + volt, nagyon érdekelt, hiszen ebben mindig van valami új kihívás.

• Említetted, hogy nagyon zsúfolt a napod, viszont előttem egy csupa mosoly lány áll…Hogyan tudod levezetni a feszültséget? Hiszen ennyi minden mellett nagyon elfáradhatsz.

Hát…(nevet) próbálok eleget aludni. Nehéz, mert nincs idő rá, de hát próbálkozom. A mosolygás pedig… Igazából ilyen a természetem, hogy pozitívan állok hozzá a dolgokhoz.

• Napi hány órát alszol?

7-8-at. Hétvégenként megvan ez 10 óra is.

Szeretném megköszönni Cintiának a rengeteg türelmet, még ennyi idő elteltével is. Őszintén remélem, hogy sikerül megvalósítania kitűzött céljait, és valóra válik az álma. Azt hiszem, mindannyian sokat tanulhatnánk tőle.