Az Instagram és ami mögötte van

Az elmúlt években az Instagram a fő közösségi oldallá nőtte ki magát, ezzel leváltva korábbi versenytársait, a Facebookot vagy a hazánkban nem annyira népszerű Twittert. A fiatalok nagy része csupán szórakozásból használja ezt a virtuális teret, és az sem szokatlan, hogy néhány ún. „influencernek” megélhetési forrássá, munkává vált a képek napi szintű posztolása. Látszólag ez egy tökéletesen működő rendszer, amely millióknak nyújt lehetőséget a kibontakozásra, mégis sokkal több van a háttérben, mint amit először gondolnánk.
Az Instagram legjelentősebb negatív hozadéka talán a testképzavar, amit a tökéletességig szerkesztett posztok látványa válthat ki, és kamaszok ezreinek okoz problémát. Az ideális test és arc hajszolása generációnk sajátossága, amely nemcsak egészségtelen gondolatokat szül, de komoly önbizalomhiányt is okozhat. Az új hivatásként megjelent Instagram-modellek mind irreális elvárásokat keltenek főleg a fiatal lányokban, akik eleve rendkívül érzékenyek kinézetükre ebben a korban. Persze az emberek nagy része nincs tisztában a ténnyel, hogy a modellek képeinek hátterében mennyi photoshop, facetuning, sminkelés, sőt néha akár egy-egy egész profi csapat áll. Bár könnyű elveszni az Instagram kifogástalan világában és függővé válni, mégis tudni kell, hol a határ, illetve felismerni, mi igazi és mi nem. Átlagos felhasználóként nem egyszerű elvonatkoztatni a megfelelési kényszertől, hogy milyen időközönként osszuk meg az általunk gondosan kiválasztott fotókat, majd figyeljük a like-ok emelkedését. A tizenévesek pedig egyre hamarabb merülnek bele ebbe az életbe, melynek köszönhetően már annyira addiktív hatással van rájuk a Facebook, Instagram, Snapchat, hogy percenként figyelik az értesítéseket a legújabb posztokról.
Összegezve az Instagram természetes, hogy elengedhetetlen részévé vált életünknek, hiszen minden korosztálynak megvan a saját aktuális őrülete, mégsem szabad hagyni magunkat ész nélkül befolyásolni. Személy szerint én sem tudom megállni, hogy napjában ne nézzek rá legalább egyszer az Instára, vagy hogy havonta ne osszak meg néhány igényesebbnek gondolt fotót. Szerintem addig, amíg nem hasonlítgatjuk magunkat össze a valóságtól elrugaszkodott képekkel és örömünket leljük a platform használatában, ezzel nincs is semmi baj.

Kádár Ildikó, 10.d