Az vagy, amit kiteszel? - Jelenlét a közösségi médiában

Manapság olyan időket élünk, amikor szinte mindenki valamilyen formában jelen van az interneten. Gyakorlatilag elképzelni sem tudjuk az életünket a világháló nélkül, ami mindenki számára elérhető, és mindenki a saját belátása szerint tevékenykedhet különböző platformokon. Nagyon sokaknak, de a tinédzsereknek biztosan, van legalább egy regisztrált fiókja valamelyik közösségi médiumon a sok közül. A lista nagyon hosszú, de a legismertebbek ezek közül a Facebook, az Instagram, a Youtube, a Pinterest, a Twitter és a Snapchat
Mindenkinek szíve joga, hogy milyen rendszerességgel, milyen tartalmat, melyik platformon oszt meg. Vannak, akik passzívan vannak jelen és alig-alig posztolnak, ehelyett inkább mások megosztásait nézik napi szinten. Vannak azonban olyanok is, akik aktívan vannak jelen és napi szinten posztolnak a közösségi felületeken, aminek sajnos több hátránya van, mint előnye. Napjainkban kényszeres berögződése az embereknek, főleg a fiataloknak, hogy csak akkor léteznek, csak akkor valakik, ha azt meg is oszthatják másokkal mindennapjaikat, még akkor is, ha életük korántsem nevezhető érdekfeszítőnek. Gondolok itt az „ezt ettem ma” típusú fotókra, vagy arra, amikor valaki az aktuális hangulatát osztja meg nyilvánosan. Ezek az emberek ráadásul sajnos sokszor képtelenek a való életben megélni a pillanatot, mivel az eszük folyamatosan a posztolás körül forog.
A rögeszmés posztolgatás negatív velejárója még, hogy rengeteg "mű-képpel" találja szemben magát az ember. Mi, akik a célközönség vagyunk, pedig sokszor elhisszük a „kirakatot”. Elég egy jól megszerkesztett fotó és egy semmitmondó szöveg, és máris te vagy a legmenőbb felhasználó.
De vajon ez helyénvaló? Helyénvaló úgy élni az életünket, hogy a megfelelés kényszere irányít minket? Valóban muszáj megosztanunk minden pillanatát az életünknek? Engem személy szerint nagyon elszomorít, amikor valaki a születésnapján a Facebook előtt ül, és azt számolgatja, hány felköszöntést kapott ahelyett, hogy azokkal töltené az időt, akik tényleg számítanak, akik támogatják és szeretik. Ezek az emberek elvesztegetik az idejüket felesleges dolgokra, amiket csak azért éreznek fontosnak, mert a körülöttük lévők ezt akarják tudatosítani bennük. Így a fontossági listán olyan értékek kerülnek második helyre, amelyeknek kérdés nélkül az első helyen lenne a helye.
És mi történik, ha ideig-óráig nem vagyunk netközelben? Az „természetesen” egyenlő a világvégével.
A közösségi média akarva akaratlanul is az életünk része, de normális határokon belül, tudatosan érdemes azt használni, próbálva elkerülni a sok érdektelen és hamis posztokat, megtartva magunknak a fontos pillanatokat az életünkben.

Balla Anita, 10.d

A cikk a Sajtó és Tanulás Program keretei között megjelent a BAON Séta-tér oldalán is. - Szerk.