Egy hónap Németországban

Az idei nyáron egy hónapot tölthettem Németország különböző területein egy ösztöndíjnak köszönhetően. A nemzetközi ösztöndíjpályázatot a PAD (Pädagogischer Austauschdienst) és a Német Kultúrminisztérium írta ki. A kiválasztott tanulók két hetet iskolában, két hetet pedig országjárással tölthettek el az egy hónap alatt. A benyújtott pályázatom alapján én is ezen tanulók közé tartoztam. Mindehhez hozzájárult számos versenyeredményem, illetve Megyesiné Vikor Aranka tanárnő szakmai ajánlása is.
Június 21-én, 7 további magyar diákkal indultam útnak, és egyenesen Düsseldorfba repültem. Onnan Bonnba vonatoztunk tovább, ahol hotelekben elszállásolva 5 napot töltöttünk. Abban a csapatban, amelyben én voltam, 2-2 norvég, dél-afrikai, ír és 3 brazil diák volt. A csoportvezetőink fiatal németek voltak, ők kísértek végig bennünket a kirándulások és programok alatt.
Bonnban rengeteg érdekességet láttunk, részt vettünk a városi akadályversenyen, az egyetemi tájékoztatón, hajókáztunk, hegyet másztunk és piknikeztünk is. Az utolsó bonni estén került megrendezésre a nemzetközi vacsoraest, ahol minden csapat minden nemzete bemutatkozott.
Ez a néhány nap gyorsan eltelt, így utaztunk is tovább Mülheimba, ahol fogadó családnál laktam, és iskolába jártam két héten át. A fogadó diákom és a családja is nagyon kedves és vendégszerető volt. Semmiben nem szenvedtem hiányt, rengeteg programot szerveztek az iskolai programokon kívül is. Az iskolában betekintést nyertünk a mindennapokba, még hogyha ez nem is annyira az aktív tanulásról szólt. Az iskolában rengeteg nemzetiség tanulói, köztük magyarok is tanulnak. Éppen ezért az iskola egy ún. “Európa-iskola” címet is visel. Ebből adódóan úgy éreztük magunkat, mintha mi is már évek óta abba az iskolába járnánk. A tanárok is nagyon közvetlenek, barátságosak és nyitottak voltak.
Mi magunk is rengeteg közös programot szerveztünk. Elmentünk moziba, vízibiciklizni a Ruhr folyón, társasoztunk vagy éppen közös filmesteket tartottunk. Utolsó este pedig az iskolában is be kellett mutatkozni a nemzeteknek, többek közt egy-egy tradicionális helyi étellel. Zsófival, magyar diáktársammal közösen gyümölcslevest, túrós pogácsát és körözöttes kenyeret készítettünk.
A bonni élmények után vonattal utaztunk tovább a fővárosba, Berlinbe hat napra. Itt is egy szállodában laktunk. Itt is számtalan esemény és program várt bennünket: szabaduló szobától kezdve, sátorszínházon át a Bundestag meglátogatásáig mindenben volt részünk. A régi PAD-os hagyománynak megfelelően kerestünk egy éttermet, ami egy adott nemzethez tartozott, így megismerhettük a különböző nemzetek konyháját is.
A hatodik nap után ismét vonatra szálltunk, és München felé vettük az irányt. Itt töltöttük el a megmaradt 5 napot. A programsorozat itt zárult le. Elutaztunk Spreewaldba, megmásztuk a Zugspitze-t, moziztunk, sőt még lézerharcban is részt vettünk.
Összességében megszámlálhatatlan kalandot éltem át, és kb. 20 német várost jártam be. Sok új dolgot ismertem meg, és talán most fogtam fel és értettem meg az igazi német identitást. Ha lenne rá lehetőség, bármikor visszamennék, ugyanis elmondhatatlanul élveztem ezt az egy hónapot. Rengeteg mindent profiltáltam. Új barátokat, új ismereteket szereztem, és a világnézetem is tágabb és színesebb lett.

Takaró Milán
11.d