Színház a Bolyai falai között

Januárban egy osztályfőnöki óra keretein belül egy egyszemélyes színházi darabot láthattunk, amelybe be is csatlakozhattunk, mintha a darab szereplői lennénk. Az előadás a Klamm háborúja címet viseli. A történet lényege, hogy egy irodalomtanár kedvenc diákja ismeretlen okokból egyik napon arra vetemedik, hogy véget vet életének. Ezután az osztálytársai megvádolják a tanárt, hogy miatta tette, amit tett, hiszen nem adta meg neki a jobb jegyet az érettségin. A játékba itt kapcsolódhatunk be, hiszen mi vagyunk az osztály, akivel a tanár szemben áll. Több olyan alkalom volt, amikor lehetőségünk volt beleszólni a darabba. Akárcsak azzal, hogy elővettünk egy könyvet, írtunk a dolgozatpapírra vagy válaszoltunk a kérdésekre, amiket a színész feltett. Persze az a lehetőség is fennállt, hogy csak csendben ülve várjuk a cselekmény kibontakozását. Ezek a közbeavatkozások nem változtattak magán a történeten és annak végkimenetelén. A történet ott ért véget, hogy a tanárt teljesen felemésztette a bűntudat, ezért ő is meghalt a saját keze által.
Számomra teljes mértékben meglepő volt, hogy a színész, Farkas Ádám, aki a Katona József Színház társulatának tagja, egyetlen pillanatra sem esett ki a szerepéből, még akkor sem, amikor a darab közben kérdeztünk. A teljes előadás alatt profi módon adta elő színészi játékát. Az egész darab nagyon erőteljes és patetikus volt. Elég komoly témát dolgozott fel több szempontból is, hiszen két öngyilkosságra is sor került különböző okok miatt. Meglehetősen impozáns volt, hogy 1 méter (sokszor közelebbi) távolságból láthattuk a színészt, ezáltal az összes arcmozdulatát, mimikáját végigkövethettük.
Nagyon érdekes volt az egészet végignézni, a színész nagyon tehetséges volt, a történet pedig erősen elgondolkodtató. Örülök, hogy részese lehettem.