Ballagtató beszéd
Kedves ballagó diáktársaim!
Ismét eltelt egy év. Tavaly még ti díszítettétek az osztálytermeket, a folyosókat, ti gyűjtöttétek a rengeteg virágot és ti vártátok a legjobban, hogy mikor mehettek már végre haza. Most itt vagyunk újra, de ti vagytok díszben, virágok és ajándékok között, nektek szól a ballagási dal, értetek öltöztünk ünneplőbe, miattatok vették fel a lányok az előkének becézett gallérjukat, és a ti számotokra szeretnénk emlékezetessé egyben vidámmá is tenni ezt az ünnepet. Ti most bezártok magatok mögött egy ajtót, de azonnal új fejezetet is nyittok életetek regényében.
Nehéz lenne most olyan beszédet mondani, amely mindenkire vonatkozik, hiszen mind olyan különbözőek vagytok: élsportolók, táncosok, művészpalánták, kalandorok, világjárók, könyvmolyok, talán a jövő géniuszai. De abban közös a sorsotok, hogy ide, ebbe a gimnáziumba jártatok, itt találtatok barátokat, itt szövődtek az első szerelmek és persze itt éltetek át nehéz helyzeteket is: a tanulással töltött gyötrelmes éjszakák, megoldhatatlannak tűnő konfliktusok is kerülnek az emlékek közé. Mindenkinek más és más, mégis sok a közös: tanáraitok emlékezetes mondatai, a nem megengedett segédeszközök tanórai használatakor érzett borzongató izgalom, kétségbeesett rohanás médiaórára, Bea néni messze zengő hangja a folyosón, Emilió kedves kuncogása, Csabi mosolya a büfében, vagy Gyuri bácsi megrovó pillantása, ha idő előtt kívántátok elhagyni az iskolát, valamint mindezek fölött az igazgatónő mindent figyelemmel kísérő szigorú tekintete, amely csakis kiváló teljesítmények láttán szelídült kedves mosollyá.
Az élet a Bolyaiban néha nehéz, néha könnyű, néha unalmas, máskor vibrálóan színes, de az biztos, hogy itt sokat tanultatok és vigyáztak rátok. Ez a közösség értetek, értünk van, hogy felkészülhessünk mindarra, ami majd odakint vár: a legnehezebb és a legszebb órák, napok is ezt a célt szolgálták.
Számotokra most eljött a pillanat, hogy búcsúzzatok. Reméljük, hogy megőrzitek szívetekben ezeket az éveket. Sok ismeretlen kihívás vár rátok a jövőben, de az elmúlt négy, öt, esetleg hat esztendőben biztosan felkészültetek rájuk. Kívánunk nektek sok erőt, kitartást, szerencsét. Kívánjuk, hogy találjatok még sok más szerető, óvó közösséget, amely befogad és támogat benneteket.
Mi, maradó bolyaisok, most kicsit irigy örömmel nézünk rátok, elindulhattok saját utatokon. De jövőre eljön a mi pillanatunk is: kérlek, gyertek el ti is a mi ballagásunkra! Ne feledjétek, a Bolyai mindig visszavár!