Tisztelt Tanáraink, Diáktársaink, kedves Szüleink!
Várva várt, mégis nehéz nap számunkra a mai. Várva várt, hiszen a mai nap rólunk szól: ma nekünk állnak sorfalat, ma bennünket búcsúztatnak. Nehéz, mivel ezen a napon lezárul életünk egy fontos szakasza. Különleges érzés most utoljára itt lenni együtt, az épületben, amely az évek során a második otthonunkká nőtte ki magát.

Kedves ballagó diáktársaim!

Januárban egy osztályfőnöki óra keretein belül egy egyszemélyes színházi darabot láthattunk, amelybe be is csatlakozhattunk, mintha a darab szereplői lennénk. Az előadás a Klamm háborúja címet viseli. A történet lényege, hogy egy irodalomtanár kedvenc diákja ismeretlen okokból egyik napon arra vetemedik, hogy véget vet életének. Ezután az osztálytársai megvádolják a tanárt, hogy miatta tette, amit tett, hiszen nem adta meg neki a jobb jegyet az érettségin. A játékba itt kapcsolódhatunk be, hiszen mi vagyunk az osztály, akivel a tanár szemben áll.

Mindenki telefonfüggő. Aki mást állit, az hazudik.
Mi, a Z-generáció az elektronikus készülékeinkkel nőttünk fel. Számunkra egyértelmű, hogyha nem tudunk valamit, felmegyünk a netre, és megnézzük. Ha van egy kis szabadidőnk, elővesszük a készülékeinket, és azokat bújjuk. Ettől már egyből telefonfüggők vagyunk? Az nem is fontos, mit csinálunk a telefonunkon?

Átkelünk a buszmegállóba, és ugyanazzal a lendülettel felpattanunk a hazafelé tartó buszra.
Miután kétszer is megnézzük magunknak a képernyőn, hol kell leszállni, nekikezdek kedvenc időtöltésemnek: megnézem magamnak az utasokat. Ezen a járaton most épp nem a diákok vannak többségben, inkább felnőttek és kisgyerekes családok tartanak haza a városból.
A busz felgyorsít, és egy huppanóra fut, felül a műanyagborítás elkezd recsegni — mintha szétesne, gondoltam —, én pedig vártam, hogy véget érjen.

„Bewarethequiet man. Forwhileothersspeak, he watched. And whileothersact, he plans. And whentheyfinally rest… he strikes.” - Anonymus*

A német zene napja alkalmából részt vehettünk (a 9. d osztály németesei Huberné Fekete Elvira tanárnővel) egy - a Katona József Gimnáziumban tartott - rendezvényen. A sokszínű és érdekes előadások alatt mindenki nagyon jól érezte magát. A különböző zenei műfajok bemutatásával új tapasztalatokat szerezhettünk. A rendezvény a német-magyar ifjúsági klub keretein belül jött létre, amelyen vendégként többek között Volkmar Wenzel német nagykövet is megjelent és köszöntötte a résztvevő német nyelvet tanuló diákokat.

A Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár, a Europe Direct Bács-Kiskun Megyei Információs Pont és a Szegedi Egyetem Germán Filológiai Intézete „Európa Ifjú Költője" műfordító versenyén Kito Lorenz: Szerenád c. versének fordításával Takaró Milán 10. d osztályos tanuló 2. helyezést ért el. Közreadjuk Milán fordítását és az eredeti verset is.
Gratulálunk!

Kito Lorenz: Szerenád

Hazudd nekem, fehér
cseresznyevirág májusban
ma újra:
semmi sem tűnt el a múltban.